Mi volna jó Ukrajnának?
Ugyanaz, mint a világnak.
Hátat fordítani a rabigának,
Eret vágni a politikának.
A sok tetves honatya,
A tőke csecsén jó baba,
Aztán, hogyha adni kéne,
A népnek a túlélésre,
Habzószájú szörnnyé válnak,
Nincs vége a kapzsiságnak.

Eladnak ezek, Te, mindent,
Földet, vizet? Vezér biccent.
A színfalak mögött,
Minden zseb tömött,
Csak az utca hal éhen,
Ha megússza épen.

De, mint látjuk, nem ússza meg,
Gyilkos ravaszát húzza meg
A katona, parancsra,
Vér folyik a bakancsra.
Fentről jön az utasítás,
Alulról nyög az uszítás.
Megszoktuk; már nagyon régen,
Megy e dráma, kéremszépen.
A történelem erről szól,
Az erősebb jól eltipor.
Pláne, ha kis lóvéért-
Pénzt adnak a pórnépért!
Elhull tíz, száz, ezer ember?
Ki, hogy ha kell, halni nem mer?
Dehogy nem mer, érez az még!
Áldozatból van választék.
Bárkire lőhetnek,
Bármit elvehetnek.
Minden töltény: ka-csing!
A fegyvergyártó kacsint.
A háttérben egy jólbevált,
Forgatókönyv operált,
Minden "rendszerváltás" során,
Biblia? Tóra? Korán?
Közös isten: a pénz, komám.
A della húzza a szálakat,
Közöny vonja a vállakat.

Gyilkos, nagytőkés taktika,
Kondicionál a demokrácia.
Filmekkel meg Starbucks-szal,
Szabadságot? Rablánccal.
Szépen csörög, jó a hangja,
Robotoljál, pici hangya.
Felejtsd el, hogy mi az élet,
Jobb, ha soha meg sem érted.
Pláne, nehogy gondolkozzál,
Inkább, arról gondoskodjál,
Miként lehet itthon béke,
Hadd folyjon a mások vére.

Fájdalmas szánalom,
Ketrecem rázhatom,
Szánalmas fájdalom,
Hazug az államom.
Minden állam, nem csak ez,
A világundor kibelez.
Tudod, mi a szomorú?
Miért oly' erős ez a bú?
Az emberiség rákfenéje,
Hogy saját maga ellensége.
Mert egy olyan organizmus,
Mely szenvedése fetisizmus,
Halálra van ítélve.
Mikor jön már a béke?