Berlinből hazafele űzöm a Pandát, minden rendben, pont túltettem magam egy enyhe gyomorgörcsön, amit a Drezda előtt majdnem kifogyó benzin okozott, de ott, Némethonban, mint minden épeszű európai országban minden 30-40 km-re jut egy kút.
Utána Csehországban is vannak kutak, bár a rázókövet idéző autópálya feledtetné az emberrel ezt a szakaszt. Vesekövesek előnyben, áldott állapotban lévők tiltólistán.
Átlépve a cseh határt várom az infogrammokat, hogy merre lehet autóm bendejét modernkori babuszolajjal feltölteni, ájróért. Haladunk, haladunk, tapasztalt sofőr lévén, szélárnyékokban megbújva szörfözök az optimális fogyásztási görbén. Sehol semmi. Se kút, se lejáró, se lófasz. Rozsdásodó felüljárók és sosem használt parkolók szellemei nyögik a szocializmus egykori építőipari dicsőségét, kevés sikerrel. Lehangoló út, de legalább sima. Fogjuk rá.
Az egykori év autóját, bár kiváló üzemanyagfelhasználási jellemzőkkel bír, a Szentlélek nem tudja hajtani, hacsak nem 95-ös oktánszámú. Érzem, ereje elhagyja, lassul a Panda.
Annyi isteni gondviselés elkísér e ponton, hogy épp egy segélyhívó készülék mellett tudok leállni. Picit elviselhetőbbé teszi az érzést, hogy mindez egy olyan országban történik, ahol még a jószándékom is gyűlölik. Lerohadási protokoll. Háromszög ki, csini raver mellény fel. Odabandukolok a géphez. Aki látta az Indiana Jones és a végzet temploma című etüdöt, az tudja mi az, hogy pókháló. Na, egy ilyen csomótól szabadítottam meg a készüléket s követve a piktogrammok bonyolult háromlépcsős fonalát, megnyomtam a gombot. Hosszú percekig tartottam nyomva, mire feladtam. Felhívtam a 112-őt.
Gyula: Good evening! Do you speak English?
Slovakian operator: ???
Gy:Do you speak English?
SO: Moment! (klasszikus)
...
SO: Yes. What is problem?
Gy:I am on my way to Bratislava on the highway from Brno. I am around 30 kilometers from Bratislava and I ran out of gas.
SO: And?
Gy: And?!?! (You, idiot!!!) I'd like to know, who can help me to get to the next gas station.
SO: If you have no benzina, that is your problem, not my problem.
Gy: Thank you, you are too kind. How far is the next gas station?
SO: I don't know.
Gy: Then, who knows?
SO:.... Where do you come from?
Itt pillanatra hezitáltam, hogy felfedjem e kilétem avagy sem, de utána büszke honpolgár módjára mondtam.
Gy: Hungarian.
SO: Hungarian? (Szlovákul mammog a kollégjának, de a fitymáló hanlejtésből tudom, hogy nem azt mondja: jaj, szegény szomszéd!) ....Maďarský....blabla....Maďarský hlúpy (ez már az én megelőlegezett rosszindulatom)
Gy: Can I call someone who takes me to the next gas station?
SO: Yes, I give you number and he take you to next exit.
Gy: Why just the next exit? Can he take me to a gas station?
SO: No.
Gy: Why?
SO: Just.
Gy: M'kay. How much would that be?
SO: 150 Euros.
Gy: Holy crap! That's quite expensive.
SO: You have no money?
Gy: Yes, I do, but it is quite expensive for a trip to an exit.
SO: That's not my problem, that is YOUR problem.
Gy: Thanks, you already told me that. (Gondoltam magamban: Go fuck your mother! Or a goat!)
Ennél a pontnál, picit dühödten, letettem a telefont.
A segélyhívón lévő kimatricázott számot hívtuk. Internatoinal Tow Service, állt a autópálya hiénát hirdető kis reklámon.
Do you speak English?
???
Do you speak German?
???
Do you speak French?
???
Vonalbontás. Ennyit erről. Kissé tanácstalanul álldogáltam, mire Gábriel arkangyalként félreállt, egy magyar rendszámú autó. Halleluja! Lélekszakadva rohantam s ismertettem egy fiatal édesapával s kedves fiával a történteket. Átérzően biztosított segítő szándékáról és én beültettem hozzá bájos útitársam. Egy óra és egy szürreális beszélgetés után, amit érdekes módon egy jófej szlovák rendőrpárossal folytattam, megjött a benzin. Gábor, a sofőr, elmondta, hogy ugyanígy járt nem oly régen, s őt is a fenti tarifával vitték el lejárathoz, ahol nem volt semmi. Innen a segítő együttérzés. Áldassék a neved, Gábor, három gyermek apja, KXN rendszámú Ford Fusion tulajdonosa Székesfehérvárról!
Tanulság: Unió ide-oda, minden ostoba előítélet és begyöpösödés megmaradt a tagállamok haragos szomszédai között. Ahelyett, hogy a pojáca politikusok gigászi pénzeket ölnek különböző, teljesen parttalan identitáspropagandákba (aminek minimum a felét ellopják), inkább fektessenek energiát az emberi alapokon nyugvó kapcsolatok kommunikációjába. Azt kéne úton-útfélen hangsúlyozni, hogy külföldön, úton bajbajutott ember semmire nem vágyik, csak és kizárólag, emberi, ugyanakkor reális segítségnyújtásra. Tót tezsvíreimnek, akik még mindig gyűlölnek minket, isten tudja mi a faszért, azt üzenem: Mier s tebou! (Békesség veletek!)
