Két világ között vergődünk. Két fajta valóság rabjai vagyunk. Egyik az áhított utópia, a másik az gyűlölt realitás. A valóság olyan elviselhetetlenné kezd válni, hogy mára kevés ember maradt, aki nem menekül napi szinten. A legszomorúbb sarokköve ennek,ismételten a tudatlanság.
Hogy lehet az, hogy a mindennapi ember munkája abszolút elszámoltatható=büntethető, a rendszer szervilis tagjai pedig kedvükre garázdálkodhatnak nap, nap után? Ha én szemetelek vagy például rossz helyre állok autóval, s az államrendészet kapzsi kopója elcsíp ,akkor fizethetek egy minimálbért, aminek nagy részét valami korrupt, macskajancsi felsővezető kiszámlázza magának lakhatási támogatásra vagy benzinre, a maradékból meg vesz pár mobilt vagy sárga mellényt az apparátusának, hogy érezzék a törődést illetve leginkább, hogy kussoljanak karácsonyig.
Súlyos kisebbségi komplexusokkal küzdő egyéneket verbuvált az állam a kapzsiság hadseregévé. Az állam, ami egy totális illuzió. Erkölcsileg elkorcsosult, emberileg elkurvult emberek piramisjátékáról van szó, ahol csak két rendező elv létezik: hatalom és pénz. Mindkettejük zsoldosa a jóöreg félelem.
Hogy lehet, hogy a nagytőkével rendelkező entitások, legyen az nagyvállalat, párt vagy más befolyásos tömörülés, kényük-kedvük szerint szennyezhetik a környezetem a kibaszott propagandáikkal, de ha én plakátoznám be valamely közterületet vagy csak bajuszt rajzolnék egy politikusbáb orcájára, akkor ki tudja mit művelne velem az erő-szakszervezet? Több héten át bámulhattam a sok, szétfotóboltolt, erőltetett mosolyt, amik nem próbálnak mást eladni, mint a gondoskodás könnyen levehető köpenyébe bújtatott pénz-és hataloméhséget. Minden plakátról egy dolog sugárzott: alantas képmutatás. Ugyan, miben különbözik ez a fajta marketing egy mosópor értékesítési stratégiájától? Semmiben.
Hol volt az én rubrikám? Hol volt az én választási lehetőségem? Hol volt az igazán szabad választás? Hol volt az a rubrika, hogy TI, a jobb-és balodalon, mindannyian kapzsiságtól s hatalomvágytól megrészegült szociopaták vagytok? Hol volt az, hogy mindenkinek a tökei tele vannak a politikával?
Az, hogy szavazni muszáj, meg állampolgári kötelesség, az meg egy komisz értelmi zsarolás. Ha a suli menzáján két fajta ételt kínálnak és az egyikben hónaljszőr plusz verejték, míg a másikban sár-és szarcsimbókok úszkálnak, szerintem teljesen legitim döntés, ha nem eszem aznap. Persze, a többieknek több jut a jóból, még összeveszni is hajlandóak a repetáért. Én nem azért nem szavaztam ezúttal, mert az apátiám elhatalmasodott - bár részben ez is benne volt - hanem mert, bár a rendszer s híveik ezt totális passzivitásnak fogják fel, én így protestáltam a sok képmutató, pénzéhes homo politicus status quo-ja ellen. De leginkább azzal, hogy klaviatúrát ragadtam.
Nem tudok másként fogalmmazni. Nem is akarok. Szar a rendszer. De má' mikó'?! Úgy értem, eredendően rossz a pénz alapú életfelfogás. Nem tudom már melyik dokumentumfilmben hallottam, de nem furcsa, hogy az ember az egyetlen élőlény a földön, akinek fizetnie kell, hogy itt (túl)élhessen? Itt biztos sokak felhördülnek, hogy zöldkommunista hippi vagyok, s simogassak fákat, hátha abból meg tudok élni, de engem a részletek fontossága mellett, a gondolat fundamentuma érdekel. Nagyon.
A pénz állandó, uralkodó jelenléte minden embert totálisan elkúrt. Mi miatt történik minden szar a világban? Gondoljunk már bele. Környezetkárosítás, rablás, gyilkosság, erdőírtás, éhezés, hajléktalanság, csincsilla nyúzás, stb.? A pénz vagy annak hiánya miatt. Minden a pénzről szól. Kurva unalmas, ugyanakkor nagyon elszomorító.
Szabadrablás. A politika nagyjából ezzel egy szóval leírható.
Újat mondtam? Ugye, nem?
Mi választjuk meg a nemzet legalját, négyévente. A továbbiakban nem kéne.
