Sok mindenben nem értettünk egyet…ez nagyon mókássá, élvezettel és nevetéssel telivé tette közös életünket…egyben azonban mindig egyetértettünk – bárhogy jutottunk is el, a minden dolog mögöttes mivoltát állandó jelleggel átszövő, keserves alapértelmezéshez - az élet igazságtalan. Lego 1: 0 Playmobil.
Nem osztja el egyenlően a javakat sem érzelmi, sem tapasztalati, sem materiális szinten. Van, akinek természetfeletti barátságokat, emberi lényegiséggel átizzadt igaz pillanatokat, könnyes röhögő görcsöket ad. Remélem, nem túlzok, ha azt mondom, Te ezen emberek közé tartoztál. Mi pedig, általad és veled tudtunk eljutni ilyen baráti, ilyen emberi magasságokba. Én mindent igyekeztem elkövetni, hogy élettel töltsük fel összefonódott és örökre elválaszthatatlan közös sorsunkat, amely szerencsénkre összefújt minket, életünk hajnalán.
Mindig biztattál, hogy írjak – a szónoki pálya mellett, természetesen. Nagy kópé vagy, hogy ilyen ihletet szolgáltatsz, életem legkomolyabb és legkomorabb leckéjeként is egyben. (FYI: A következő találkozásnál kérdés nélkül jár a tockos és valami érzelmileg zsarolóan ható, abszurd vicc…ja, és a nyakba lihegés vagy ehhez a területhez vészjósló lassúsággal közelítő oda nem illő tárgy illetve az esetek többségében ’én’, amitől nevetve ódzkodtál)
Nincs vallás, nincs bölcselet, nincs oly hit vagy személet, amely elfogadható választ tudna adni az elménk hátsó szobájából hangtalanul folyamatosan üvöltött miértre. Fájdalmas némaságtól reszketünk, amely váratlanul rontott be mindannyiunkhoz. Reménytelen és kezelhetetlen fájdalom ez. Szilajan hullámzó és pokoli erővel bír, mint az óceán. El-elragadja az embert, majd fáradtan pihenni hagyja, amíg újra vissza nem tér.(Ezen a pár mondaton tuti felnevetnél...)
Mint, általában az élet során, most is az igazságtalanság magabiztos pofátlansága dühít mindenkit a legjobban. Nem keresek válaszokat Istennél vagy nihilben, pszichológiai vagy buddhista bölcseletekben sem, mert azok a közönyös formulák amelyek, az ilyen dolgokat sematikusan magyarázzák, mind nélkülözik az emberi tényezőket, amelyektől, amúgy, mindenki egyre inkább kezd megfosztva lenni – talán pont az ilyen tragédiák miatt.
Ítélkező dühömben, a miért pont Te kérdés csúcsosodik ki, olykor. Annyi önző, mihaszna, fájdalomra predesztinált, felületes, értelmetlen – értékeletlen élet van, akik a halált adott esetben még kérik, kísértik is, hogy pont a Te életed megszűnte égbekiáltó….”baromság” (- Krató.) Oly sokan nem értékelik megfelelően – sem, az életet s abban található kihívásokat, nem is sejtve a lét értelmetlenségének átütő értelmét, hogy inkább menekülnek az egész elől, fejvesztve.
A legjobb voltál nekem és legjobb voltál közülünk. Nem is lehetett bírni ezt a tempót…amit önerődből elértél, tántoríthatatlan szorgalommal és irigyelt odaadással, mindegyikünk lustálkodó erején jócskán túlmutat. Példakép voltál, iránymutató egyéniség. Bár munkaóráid számára épeszű ember nem irigykedett, szeretted a számok és grafikonok, halandót megzavaró, szédítő dinamikájú bizarr világát.
Remélem boldog voltál velünk. Minket nagyon boldoggá tettél létezéseddel.
(Figyelmeztetés: Aki pityereg, azt kineveti a Pitykó…úgyhogy mindenki sír. Káoszelm(e)élet.)
Szemantikailag szerelmes szám, de elvégre is, drága Petikém, Te vagy a buzievagy!
