Vasárnap óta megszaparodtak a bicós-látogatók itt az Idegsebészeten...gondoltam, hogy a jó idő játszik ebben szerepet és mozogni kezd ez a tunya ország, de nem. (és nem is gondoltam így de ez egy remek felvezető...)

A folyosón összefutottam egy  ütött-kopott, helyesebben sebes-lobos fiatalemberrel, Marceepánnal, az ősbringással, aki a következőket mesélte. Szombat este, mulat a magyar. Ha már kitalálták ezt a remek zérótolerancia dolgot, hát csak nem ülünk be a volán mögé, mert pikk-pakk elveszik a jogsinkat, rosszalló, megalázó ciccegések mellett a biztosurak. (Nyilván én sem örülök, hogy saturészeg, brachizó tizenhatévesek randalíroznak az utcán apu dzsipjével, de ennél azért létezik jobb intő példa...) A szombat esténél tartottam, Marceenál és kollégiális barátainál, akik egy hajón élvezték a budapesti éjszakai multikulturális kohéziós erejét...minden szuper, eljön a búcsú ideje, és ilyenkor a felelősségteljes(ebb) ember inkább nyeregbe pattan mint ülésbe. Ugye abban egyetértünk, hogy három-négy sör után jobb (bár majdnem ugyanolyan tilos :-)) kerékpárra ülni és hazaandalogni, mint a volán mögé, "road-rage"-től elborult aggyal, ködösen keménykedni.

Ő is nyeregbe szállt, és elindult hazafelé kedvese ágyába, karjaiba. A Városmajorban járt, a Maros utca környékén és itt történt a baj. Egy autós elsodorta/elütötte és ő óriásit taknyolt. Erre persze már nem emlékszik, és tanúk sem igen voltak(az autóban űlő mocsadékokon kívűl), hiszen hajnalban, lakossági bejelentés alapján kaparták össze a mentők az aszfaltról. Lényeg a lényeg, hogy mikor először láttuk egymást a folyosón, tiszteletteljesen összekacsintottunk, hogy "Fúúú, apám, neked is kemény napod volt, mi?!", pedig az ő dupla!-monoklija keményebb, mint az én ödémás duzzanatom volt. Csak, hogy egy példát említsek...Neki betört a feje, értsd luk lett a koponyáján!, a nyolcvanhét zúzódásról, törött erről-arról ne is beszéljek!

Először csak egy pár keresetlen szót szólnék az autóban ülő(k)nek: dögölj(etek) meg, cipőben! És, nyugodj(atok) meg, ezt még cifrázhatnám (mint, ahogy cifráztam is) roma-átkokkal, voodoo finomságokkal, de ez most nem az a hely. Mert az rendben, hogy elütöd....balesetek történnek. De azt, hogy otthagyod vérbefagyva, azt mégis hogy számolod el a napjaid végén miután kedvesen álomra hajtod a fejed?!
Majdnem megölsz egy embert és másnap jóízűen eszed a húslevest?! Nem esik le, mi?! Nincs sok lelked, igaz?!

Ha eddig ugyanis nem vált volna világossá, tisztelt autóstársaim, egy bringás lényegesen feljebb van (volt és lesz) mindenféle emberi és erkölcsi létrán, mint egy autós. Hadd magyarázzam el, miért, ha nem volna teljesen egyértelmű, a benzingőzben butuló, "mekkorakirályvagyokhogyazénautómsokkalnagyobbmintatiedéssokkaltöbbetisfogyaszt", löttyedtseggű manager és "jajmár-lejönneasminkemésmegizzadnékhakerékpárraülnék", "abarátomdzsipjévelvillogoknapközben" hobbylotyó társadalmunknak.

Én voltam olyan szerencsés, hogy majd két évet Dániában és ennek egyrészét Koppenhágában töltöttem, ahol amellett, hogy mindenhol kerékpárút van, a biciklis közmegbecsülésnek örvend. Ennek borzasztó egyszerű oka van: a városi kerékpáros kultúra az egyetlen oka, hogy a te és én gyermekem (ha lesz egyáltalán olyan mákunk) tizenhárom és fél perccel később fog belefulladni az agyonszennyezett levegőbe, mint amúgy azt tenné. Hmmm? Nem hinném, hogy ez további magyarázatra szorul...

Igen, mi is kicsit megizzadunk és lihegünk, de ez egy jó dolog. Úgy hívják: testmozgás. És minél többen bringázunk, annál jobb lesz NEKÜNK, a városnak, a levegőnek...folytassam még?! Vagy tényleg ilyen hülyék vagyunk? 1+1? Na, kéremszépen...

Úgyhogy, kedves cserben-hagyásos-gázoló úr! Reméld, hogy az igazság vagy a bringástársadalom vasökle nem ér utol, és nem veri ki belőled az utolsó, szánalmas szuszt is!

Hidd, hogy nem jön el az ítélet napja! Hidd és fuss...

Ui.:Itt kívánnék ugyanilyen jellegű motorbalesetet szenvedett Steve barátomnak mielőbbi gyógyulást, és kicsivel több szerencsét a jövőben! ;-)