Egy év eltelt.
Egy év telt el életem legszörnyűbb napja óta. Kaptam már rossz híreket, de ez a hír überelt mindent. Azóta is. Nem hiszem, hogy bármi toppolhatná, de ezek után semmiképpen nem szeretném provokálni a sorsot. Ki tudja, mivel hozakodik elő? Én nem szeretném tudni…
Ma kint voltunk Nálad, végső nyughelyeden. A síráson, ilyen-olyan, okokból már túl voltunk addigra. Furcsa volt, hogy a még mindig felfoghatatlan fájdalom mellett egy olyasfajta béke volt bennünk, mintha nem történt volna semmi sem. Mintha, bandázni mentünk volna. Úgy, mint régen. Átugrani egy hellóra vagy egy kajára. Úgy, mint régen.
Azzal az aprócska különbséggel, hogy semmi sem olyan, mint régen. Minden más. Minden kettős. Az idő tavaly megállt, de soha nem telt még el ilyen gyorsan év. Érthetetlen. A családoddal töltött idő oly’ fantasztikus, oly’ felszabadult tud lenni, mint amilyen keserves és fájó a felismerés, hogy már soha nem ölelhetünk át. Kegyetlen skizofrénia ez, amely nemigen hagyja nyugodni az embert. Legalább tudjuk, hogy még képesek vagyunk érezni. Legalább tudjuk, hogy az a sok elhullajtott könny irántad érzett múlhatatlan szeretetünk jele. Legalább újra meg újra át tudjuk élni közös pillanatainkat.
Ott álltunk és nem sírtunk (akkor pont). Beszélgettünk. Talán nem volt helyhez illő, de viccelődtünk is. (Nem is keveset.) Úgy voltunk vele, hogy inkább nevetve ’láss’ minket, ha már…persze ez a látsz meg ott vagy helyzet/felfogás is totál abszurd. Úgy látszik az abszurditás, nagyon sokféleképpen hat az emberre. Picit kapirgáltuk a létezés megfoghatatlan kérdéseinek felszínét, de hamar beláttuk, hogy nem itt és nem most fogunk válaszokat kapni vagy adni. Én nem vagyok nagy híve a temetőbe járkálásnak. Szerintem, érthető miért. Magamnak sem kívánok sírhelyet. A Tied is inkább memento, mint sírhely. Emlékeztet, hogy milyen rövid az élet és, hogy milyen kicsinyes és ostoba tud lenni az ember magával és másokkal is. Emlékeztet, hogy milyen kevés alkalma és ideje van az embernek szeretni, becsülni önmagát és másokat.
Harminc év nagyon kevés volt.
Szeretlek, Pity.
