Betelt a pohár. Újra, de valószínűleg nem utoljára.
A hülyeség komoly csatákat nyer az élet minden területén. Ez gondolom, nagyjából mindenkinek feltűnt, aki még szereti használni a józan eszét és megszerzett, objektív tudáshalmazát. Aki nem használja, vagy nem szereti futópadra küldeni a kis neuronjait, s nem szeret tanulni, fél megismerni a világot és önmagát - e kettő relációján keresztül, annak tulajdonképpen - a megvilágosodás megváltó pillanatáig - úgyis mindegy.
Nekem, személy szerint, tele van a tököm azzal, hogy hülyének néznek nap, mint nap.
Ezen írás apropója, egy tegnapi, véletlenül elkapott félmondat volt, ami a viasat-on futó, amúgy kifejezetten szórakoztató autós műsorban hangzott el, a Top Gear-ben. (12.évad. 2. epizód)
A három, már-már világhíres autós zsurnaliszta - Richard Hammond, Jeremy Clarkson és James May - három különböző profilú amerikai izomautót tesztelt, s piroslámpától piroslámpáig gyorsulgattak és riasztókat indítottak be, járgányaik V8-as dübörgésével, Reno városában. Egy kerékpáros rendőr - ehhh - félreállította kettőjüket, s kíváncsiskodott:
Cop: Racing between lights, revving the engines? (Versenyezgetünk a lámpák között, pörgetjük a motorokat?)
J. Clarkson: Uhm, sorry, my foot slipped off the clutch. (Ööö, elnézést, lecsúszott a lábam a kuplungról.)
Cop: Uhm, no... I don't buy that for a second. (Na, nem....ezt egy másodpercig sem hiszem el.)
Alámondásos fordítása az utolsó mondatnak:
- Ezt nem veszem be másodszorra.
Miafaszom??? Azaz, internetül: WTF???
Nem szeretem e szót, de kifejezetten ciki összekeverni 'másodperc' és a 'második' szavakat. Arról nem beszélve, hogy nincs is semmi értelme e szövegkörnyezetben. Egyszerűen arcpiritó blamázs a csatornának.
Mondanom se kell, ez nem az egyetlen figyelmetlenség volt a fordításokat illetően. Amikor azt írtam figyelmetlenség, akkor persze inkompetens, béna, leszarom hozzállásban megcsinált idiotizmusról és teljes (angol) nyelvi homályról beszélek a stábot illetően, amely fordítatta, felvette, jóváhagyta és adásképesnek titulálta ezt a szar tükörfordítást. Rengeteg hibát követnek el. Szarok a fordítóitok, srácok! Annyiért, megcsinálom jobban, ha akarjátok.
Már az vérlázító, hogy egy olyan módszerrel teszik 'közértehtővé' az epizódokat, amely már a 70-es években teljesen értelmetlen és zavaró is volt, egyben. Hangalámondással. Aki ezt kitaláta az valószínűleg gyermekkorában inkább békákat pukasztott cigarettával, ahelyett, hogy a háziját csinálta volna. Gondolta, ha ő hülye és lusta, mint a segg, a többiek sem érdemelnek esélyt. Na, az ilyenekből lesznek adott esetben politikusok. Csak, mert őket eddig még nem szidtam e bejegyzésben.
Hadd hozzak egy egyszerű példát. Dánia. Szuper kis hely, és nem csak a csajok miatt. Hanem, mert miután tudják, hogy ők relatív kis ország (lakosság: körülbelül 5, 5 millió fő), felismerték, hogy a külső inputokat - bármennyire haszontalan legyen is - a saját (mentális) fejlődésükre tudják fordítani. Dániában nincs hangalámondás. Szinte minden külföldi műsort feliratoznak. Legyen az amerikai, angol, német, vagy akár norvég. Megoldják. Egyetlen fordítót kell megfizetni, nem pedig több, unotthangú szinkronszajhát. (Itt talán megfogtam néhány költségérzékeny programigazgatót.)
A feliratozásból több előny származik. Először is, mindenki tud olvasni, legalább a saját nyelvén. Ismeri és elismeri az olvasott szöveg fontosságát.
Másodszor pedig, nemigen találkoztam kint olyan emberrel, aki ne tudott volna legalább(!) alapfokon angolul. Eggyel igen, de ő valőszínűleg poszt-traumás szindrómában szenvedett, mert dánul sem nagyon beszélt. Mikor először érkeztem az országba egy kedves barátnémmal, s egy idősebb hölgyet leszámítva nem tudtunk senkit beérni hatalmas csomagjainkkal egy buszmegállóban, kicsit félszegen, lassan kérdeztük - angolul - merre is kéne mennünk a szállásunk felé. A kedves, idős hölgy tökéletes, szinte oxfordi angolsággal igazított útba minket, mosolyogva. Természetesen, leesett az állunk. A mosoly miatt is. Ez a jelenet itthon elképzelhetetlennek tűnne.
Végre megismerhetnénk Bruce Willis igazi mormogását, Eddie Murphy - amúgy kicsit idegesítően ripacsoskodó - hadarását, és az erotikus filmek igazi, helyzetdiktálta, színészileg átélt nyögdécseléseit. Én már régóta nem vagyok képes élvezni szinkronizált filmeket, hiszen a még a jónak mondott magyar szinkron is elveszi, például, egy Dr. House igazi orgánumát, a hanglejtéséből fakadó drámát és arctól és mimikától elválaszthatatlan hangképzést. (A magyar szinkron relatív jóságát, például egy német szinkronhoz képest, úgy tudnám szemléltetni, hogy a hugyos palacsinta jobb, mint a szaros palacsinta. )
A magyar ember - begyöpösödött, zárkózott, önbizalomhiánytól szenvedő és általában tanulatlan mivolta miatt (és, ez inkább a múlt kritikája, s nem a lakosságé )- maximum csak túlzott gesztikulációkkal és értelmetlenül lassú artikulációval harsogta volna, hogy: Baalrraaaaaaaa, aztááááán a saaaarkon túúúúl jooobbraaaaa.
A magyar ember annyira ellustult, elbutult a televíziózás intézményétől, hogy azt nem is gondolnánk. A szinkronizált televízió - is - olyan, mint a McDonald's. Mindenhol ott van, egy ideig eltelíti az embert, aztán szépen lassan belülről elrohasztja. A feliratozással legalább egy almát letolnánk a dögszendvics mellé, hogy legalább kicsit ellensúlyozzuk a rossz hatásokat.
Mindenki rinyál, hogy milyen suttyók vagyunk, nem ismerjük a saját kultúránkat (sem), de persze senki nem tesz semmit. Ha az esti filmeket feliratozva néznénk, illetve nézetnék velünk mindenki aktívan kapcsolódna ki. Kis agytornával. Saját, írott nyelvünkkel is napi kapcsolatba kerülnénk, kezdenénk kapizsgálni a nyugaton oly' divatos szarkazmus koncepcióját, mindamellett angolul tanulnánk, ismerkednénk a világnyelvvel.
(Magyarországon, különböző becslések szerint a felnőttek 16-33%-a funkcionális analfabéta.)
Összefoglalva, tehát. Ha egy huszárvágással áttérnénk a feliratozásra, garantálom, hogy záros időn belül leszámolhatnánk az írási, olvasási és szövegértési- alkotási nehézségeink nagy százalékéval. Nem kergetek lázálmokat; nem fog mindenki meghajolva köszönni s Babitsot és Shakespeare-t idézgetni felváltva a négyeshatoson, de ahogy az angol mondja: 'Baby steps.'
Így, ezúton szeretném kérni a döntéshozókat, a kultúráért és az oktatásért felelősöket, a közszolgálati és kereskedelmi csatornákat, tessenek szíves lenni 'megdolgozni' a pénzért, amit - így is, úgy is - Tőlünk kapnak és tenni valami hasznosat végre ezért a szisztematikusan szarrá butított népért!
